Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Laus tibi, Dómine, Rex ætérnæ glóriæ.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Dicséret neked Urunk, örök dicsőség királya.
|
Invitatorium {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Dóminus tecum.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Dóminus tecum.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus tecum.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
|
Imádságra hívás {Antifóna az időszaki részből}
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. az Úr van teveled.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. az Úr van teveled.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. az Úr van teveled.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
|
Hymnus {ex Proprio de Tempore}
Quem terra, pontus, sídera
Colunt, adórant, prædicant,
Trinam regéntem máchinam,
Claustrum Maríæ báiulat.
Cui luna, sol, et ómnia
Desérviunt per témpora,
Perfúsa cæli grátia,
Gestant puéllæ víscera.
Beáta Mater múnere,
Cuius supérnus ártifex
Mundum pugíllo cóntinens,
Ventris sub arca clausus est.
Beáta cæli núntio,
Fœcúnda sancto Spíritu,
Desiderátus géntibus,
Cuius per alvum fusus est.
Iesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et almo Spíritu
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {az időszaki részből}
Kit tenger, föld és csillagok:
Áld és imád és prédikál,
A hármas mindenség Ura
Mária rejtekébe száll.
Kinek nap, hold és mindenek
Szolgálnak ezredek során:
Kegyelemtől eláradott
Szíve alatt hordja a Lány.
Ó boldog égi híradás:
Kinek ama nagy Alkotó
Méhébe vonja meg magát,
A mindenséget átfogó.
Ó boldog, égi hívatás:
A Szentlélek mívelt csodát,
Hogy akiért a nemzetek
Sóhajtanak: szívébe szállt.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Memor fuit in sǽculum * testaménti sui Dóminus Deus noster.
Psalmus 104(1-15) [1]
104:1 Confitémini Dómino, et invocáte nomen eius: * annuntiáte inter gentes ópera eius.
104:2 Cantáte ei, et psállite ei: * narráte ómnia mirabília eius.
104:3 Laudámini in nómine sancto eius: * lætétur cor quæréntium Dóminum.
104:4 Quǽrite Dóminum, et confirmámini: * quǽrite fáciem eius semper.
104:5 Mementóte mirabílium eius, quæ fecit: * prodígia eius, et iudícia oris eius.
104:6 Semen Ábraham, servi eius: * fílii Iacob, elécti eius.
104:7 Ipse Dóminus Deus noster: * in univérsa terra iudícia eius.
104:8 Memor fuit in sǽculum testaménti sui: * verbi, quod mandávit in mille generatiónes:
104:9 Quod dispósuit ad Ábraham: * et iuraménti sui ad Isaac:
104:10 Et státuit illud Iacob in præcéptum: * et Israël in testaméntum ætérnum:
104:11 Dicens: Tibi dabo terram Chánaan, * funículum hereditátis vestræ.
104:12 Cum essent número brevi, * paucíssimi et íncolæ eius:
104:13 Et pertransiérunt de gente in gentem, * et de regno ad pópulum álterum.
104:14 Non relíquit hóminem nocére eis: * et corrípuit pro eis reges.
104:15 Nolíte tángere christos meos: * et in prophétis meis nolíte malignári.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Memor fuit in sǽculum testaménti sui Dóminus Deus noster.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Mindvégig emlékezik * szövetségére, ígéretére, a mi Urunk Istenünk.
Zsoltár 104(1-15) [1]
104:1 Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül az ő nevét; * hirdessétek a népek között cselekedeteit.
104:2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, * és beszéljétek el minden csodatettét.
104:3 Dicsekedjetek az ő szent nevében, * vigadjon az Urat keresők szíve.
104:4 Keressétek az Urat és erősödjetek meg; * keressétek az ő színét mindenkoron.
104:5 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, * az ő jeleiről és szája ítéleteiről.
104:6 Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadéka; * Jákobnak, az ő választottjának fiai.
104:7 Ő a mi Urunk, Istenünk, * ő ítéli az egész földet.
104:8 Megemlékezik örökké az ő szövetségéről, * az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
104:9 Melyet szerzett Ábrahámmal; * és az ő esküjéről Izsákkal.
104:10 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatul, * és Izraelnek örök szövetségül,
104:11 Mondván: Neked adom Kánaán földjét * örökségetek részéül.
104:12 Mikor csekély számmal, * igen kevesen és jövevények voltak benne,
104:13 és nemzettől nemzethez költöztek, * és egy országból más néphez,
104:14 Nem engedé, hogy ember ártson nekik, * és megfenyíté érettük a királyokat.
104:15 Ne illessétek az én fölkentjeimet, * és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, a mi Urunk Istenünk.
|
Ant. Auxit Dóminus * pópulum suum: et firmávit eum super inimícos eius.
Psalmus 104(16-27) [2]
104:16 Et vocávit famem super terram: * et omne firmaméntum panis contrívit.
104:17 Misit ante eos virum: * in servum venúmdatus est Ioseph.
104:18 Humiliavérunt in compédibus pedes eius, ferrum pertránsiit ánimam eius * donec veníret verbum eius.
104:19 Elóquium Dómini inflammávit eum: * misit rex, et solvit eum; princeps populórum, et dimísit eum.
104:21 Constítuit eum dóminum domus suæ: * et príncipem omnis possessiónis suæ:
104:22 Ut erudíret príncipes eius sicut semetípsum: * et senes eius prudéntiam docéret.
104:23 Et intrávit Israël in Ægýptum: * et Iacob áccola fuit in terra Cham.
104:24 Et auxit pópulum suum veheménter: * et firmávit eum super inimícos eius.
104:25 Convértit cor eórum ut odírent pópulum eius: * et dolum fácerent in servos eius.
104:26 Misit Móysen, servum suum: * Aaron, quem elégit ipsum.
104:27 Pósuit in eis verba signórum suórum: * et prodigiórum in terra Cham.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Auxit Dóminus pópulum suum: et firmávit eum super inimícos eius.
|
Ant. Az Úr megsokasította népét * erősebbé tette elnyomóinál.
Zsoltár 104(16-27) [2]
104:16 És éhséget hívott a földre, * és a kenyérnek minden botját eltöré.
104:17 Férfit küldött eléjük; * József szolgául adatott el.
104:18 Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét, * míg betelt az ő mondása.
104:19 Az Úr szava fölvilágosította őt. * Elküldött a király, és föloldá őt; a népek fejedelme elbocsátá őt.
104:21 Úrrá rendelé őt házán, * és fejedelemmé minden jószágán,
104:22 Hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, * és véneit tanítsa okosságra.
104:23 És bement Izrael Egyiptomba; * és Jákob lakos lőn Kám földjén.
104:24 És igen megszaporította népét, * erősebbé tette ellenségeinél.
104:25 Elfordítá azok szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, * és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
104:26 Elküldé Mózest, az ő szolgáját, * Áront, kit kiválasztott.
104:27 Jeleinek és csodáinak igéit * adta nekik Kám földjén.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr megsokasította népét erősebbé tette elnyomóinál.
|
Ant. Edúxit Deus * pópulum suum in exsultatióne, et eléctos suos in lætítia.
Psalmus 104(28-45) [3]
104:28 Misit ténebras, et obscurávit: * et non exacerbávit sermónes suos.
104:29 Convértit aquas eórum in sánguinem: * et occídit pisces eórum.
104:30 Édidit terra eórum ranas: * in penetrálibus regum ipsórum.
104:31 Dixit, et venit cœnomyía: * et cínifes in ómnibus fínibus eórum.
104:32 Pósuit plúvias eórum grándinem: * ignem comburéntem in terra ipsórum.
104:33 Et percússit víneas eórum, et ficúlneas eórum: * et contrívit lignum fínium eórum.
104:34 Dixit, et venit locústa, et bruchus, * cuius non erat númerus:
104:35 Et comédit omne fænum in terra eórum: * et comédit omnem fructum terræ eórum.
104:36 Et percússit omne primogénitum in terra eórum: * primítias omnis labóris eórum.
104:37 Et edúxit eos cum argénto et auro: * et non erat in tríbubus eórum infírmus.
104:38 Lætáta est Ægýptus in profectióne eórum: * quia incúbuit timor eórum super eos.
104:39 Expándit nubem in protectiónem eórum: * et ignem ut lucéret eis per noctem.
104:40 Petiérunt, et venit cotúrnix: * et pane cæli saturávit eos.
104:41 Dirúpit petram et fluxérunt aquæ: * abiérunt in sicco flúmina;
104:42 Quóniam memor fuit verbi sancti sui: * quod hábuit ad Ábraham, púerum suum.
104:43 Et edúxit pópulum suum in exsultatióne, * et eléctos suos in lætítia.
104:44 Et dedit illis regiónes géntium: * et labóres populórum possedérunt:
104:45 Ut custódiant iustificatiónes eius, * et legem eius requírant.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Edúxit Deus pópulum suum in exsultatióne, et eléctos suos in lætítia.
|
Ant. Ujjongás közt vezette ki népét, * örömrivalgás közepette választottait.
Zsoltár 104(28-45) [3]
104:28 Sötétséget küldött, és sötét lett; * és nem hagyta hiába beszédeit.
104:29 Vérré változtatta azok vizeit, * és megölé halaikat.
104:30 Békákat termett földjük, * az ő királyaik belházaiban is.
104:31 Szólott, és mindenféle légy jöve, * és szúnyogok minden határaikban.
104:32 Eső helyett jeget bocsátott, * és égető tüzet földjeikre.
104:33 És elveré szőlőiket, és fügefáikat, * és összezúzta határaik fáját.
104:34 Szólott, és sáska jöve és cserebogár, * melynek nem volt száma.
104:35 És megemészte minden füvet az ő földjükön, * és megevé földjük minden gyümölcsét.
104:36 És megölt minden elsőszülöttet földjükön, * minden munkájuk zsengéit.
104:37 És kivitte őket ezüsttel és arannyal, * és nemzetségeikben nem volt beteg.
104:38 Örült Egyiptom az ő elmenetükön; * mert rájuk szállt vala azok félelme.
104:39 Felhőt terített ki oltalmukra, * és tüzet, hogy világítson nekik éjjel.
104:40 Könyörögtek, és jött a fürj; * és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
104:41 Megnyitotta a kősziklát, és víz ömlött ki, * a szárazon folyóvíz folyt.
104:42 Mert megemlékezett az ő szent igéjéről, * melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott.
104:43 És kivezette népét örvendezéssel, * és választottait vigassággal.
104:44 És nekik adá a nemzetek tartományait, * és a népek munkáit elfoglalták,
104:45 Hogy igazságait megőrizzék, * és kövessék az ő törvényét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.
|
Ant. Salvávit eos Dóminus * propter nomen suum.
Psalmus 105(1-15) [4]
105:1 Confitémini Dómino, quóniam bonus: * quóniam in sǽculum misericórdia eius.
105:2 Quis loquétur poténtias Dómini, * audítas fáciet omnes laudes eius?
105:3 Beáti, qui custódiunt iudícium, * et fáciunt iustítiam in omni témpore.
105:4 Meménto nostri, Dómine, in beneplácito pópuli tui: * vísita nos in salutári tuo:
105:5 Ad vidéndum in bonitáte electórum tuórum, ad lætándum in lætítia gentis tuæ: * ut laudéris cum hereditáte tua.
105:6 Peccávimus cum pátribus nostris: * iniúste égimus, iniquitátem fécimus.
105:7 Patres nostri in Ægýpto non intellexérunt mirabília tua: * non fuérunt mémores multitúdinis misericórdiæ tuæ.
105:7 Et irritavérunt ascendéntes in mare, * Mare Rubrum.
105:8 Et salvávit eos propter nomen suum: * ut notam fáceret poténtiam suam.
105:9 Et incrépuit Mare Rubrum, et exsiccátum est, * et dedúxit eos in abýssis sicut in desérto.
105:10 Et salvávit eos de manu odiéntium: * et redémit eos de manu inimíci.
105:11 Et opéruit aqua tribulántes eos: * unus ex eis non remánsit.
105:12 Et credidérunt verbis eius: * et laudavérunt laudem eius.
105:13 Cito fecérunt, oblíti sunt óperum eius: * et non sustinuérunt consílium eius.
105:14 Et concupiérunt concupiscéntiam in desérto: * et tentavérunt Deum in inaquóso.
105:15 Et dedit eis petitiónem ipsórum: * et misit saturitátem in ánimas eórum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salvávit eos Dóminus propter nomen suum.
|
Ant. Megmentette őket * neve miatt.
Zsoltár 105(1-15) [4]
105:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
105:2 Ki beszéli el az Úr nagy tetteit, * ki hirdeti minden dicséretét?
105:3 Boldogok, akik megtartják az ítéletet, * és igazságot cselekszenek minden időben.
105:4 Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedből; * látogass meg minket a te szabadításoddal,
105:5 Hogy lássuk választottaid jólétét, hogy vigadjunk néped vigasságában, * hogy dicsértessél a te örökségeddel.
105:6 Vétkeztünk atyáinkkal, * igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
105:7 Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, * nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról,
105:7 és bosszantottak, menvén a tengerre, * a Vörös-tengerre.
105:8 De megszabadította őket nevéért, * hogy kijelentse hatalmasságát.
105:9 És megdorgálta a Vörös-tengert, és kiszáradt; * és átvivé őket a mélységeken, mint a pusztán.
105:10 És kiszabadítá őket a gyűlölők kezéből, * és megmenté őket az ellenség kezéből.
105:11 És a víz elborította üldözőiket; * egy sem maradt meg azok közül.
105:12 Akkor hittek az ő igéinek, * és énekelték dicséretét.
105:13 De hamar elfeledkeztek az ő tetteiről, * és nem vártak tanácsára,
105:14 és kívánságra gerjedtek a pusztában, * és kísértették Istent a vizetlen helyen.
105:15 És megadta nekik kérésüket, * és megelégíté lelküket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Megmentette őket neve miatt.
|
Ant. Oblíti sunt Deum * qui salvávit eos.
Psalmus 105(16-31) [5]
105:16 Et irritavérunt Móysen in castris: * Aaron, sanctum Dómini.
105:17 Apérta est terra, et deglutívit Dathan: * et opéruit super congregatiónem Abíron.
105:18 Et exársit ignis in synagóga eórum * flamma combússit peccatóres.
105:19 Et fecérunt vítulum in Horeb * et adoravérunt scúlptile.
105:20 Et mutavérunt glóriam suam * in similitúdinem vítuli comedéntis fænum.
105:21 Oblíti sunt Deum, qui salvávit eos, * qui fecit magnália in Ægýpto, mirabília in terra Cham: terribília in Mari Rubro.
105:23 Et dixit ut dispérderet eos: * si non Móyses, eléctus eius, stetísset in confractióne in conspéctu eius:
105:24 Ut avérteret iram eius ne dispérderet eos: * et pro níhilo habuérunt terram desiderábilem:
105:25 Non credidérunt verbo eius, et murmuravérunt in tabernáculis suis: * non exaudiérunt vocem Dómini.
105:26 Et elevávit manum suam super eos: * ut prostérneret eos in desérto:
105:27 Et ut deíceret semen eórum in natiónibus: * et dispérgeret eos in regiónibus.
105:28 Et initiáti sunt Beélphegor: * et comedérunt sacrifícia mortuórum.
105:29 Et irritavérunt eum in adinventiónibus suis: * et multiplicáta est in eis ruína.
105:30 Et stetit Phínees, et placávit: * et cessávit quassátio.
105:31 Et reputátum est ei in iustítiam: * in generatiónem et generatiónem usque in sempitérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Oblíti sunt Deum qui salvávit eos.
|
Ant. Elfeledték Istent, * aki megmentette őket.
Zsoltár 105(16-31) [5]
105:16 És bosszanták Mózest a táborban, * Áront, az Úr szentjét.
105:17 Megnyílt a föld, és elnyelé Dátánt, * és elborítá Abiron csoportját.
105:18 És tűz gyulladt ki gyülekezetükben; * és láng égette meg a bűnösöket.
105:19 És borjút alkottak Hóreben, * és imádták a bálványt.
105:20 És fölcserélték dicsőségüket * a szénátevő borjú hasonmásával.
105:21 Elfeledték az Istent, ki megszabadította őket, * ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatosakat Kám földén, rettentőket a Vörös-tengeren.
105:23 És kimondá, hogy elveszti őket, * ha Mózes az ő választottja nem állott volna a rés előtt,
105:24 Hogy elfordítsa az ő haragját, hogy el ne veszítse őket. * És semminek tarták a kívánatos földet,
105:25 Nem hittek az ő igéjének, és morgolódtak sátoraikban, * nem hallgattak az Úr szavára.
105:26 És fölemelte kezét ellenük, * hogy leverje őket a pusztában,
105:27 és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, * és elszórja őket a tartományokba,
105:28 és ők Beélfegor szolgálatára állottak, * és a holtak áldozatait ették,
105:29 és bosszantották őt találmányaikkal; * és a romlás rajtuk megsokasodott.
105:30 De elé állt Fineesz és engesztelést szerzett, * és megszűnt a csapás.
105:31 És igazságul tulajdoníttatott neki, * nemzedékről nemzedékre mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Elfeledték Istent, aki megmentette őket.
|
Ant. Cum tribularéntur * vidit Dóminus: et audívit oratiónem eórum.
Psalmus 105(32-48) [6]
105:32 Et irritavérunt eum ad aquas contradictiónis: * et vexátus est Móyses propter eos: quia exacerbavérunt spíritum eius.
105:33 Et distínxit in lábiis suis: * non disperdidérunt gentes, quas dixit Dóminus illis.
105:35 Et commísti sunt inter gentes, et didicérunt ópera eórum: et serviérunt sculptílibus eórum: * et factum est illis in scándalum.
105:37 Et immolavérunt fílios suos, * et fílias suas dæmóniis.
105:38 Et effudérunt sánguinem innocéntem: * sánguinem filiórum suórum et filiárum suárum, quas sacrificavérunt sculptílibus Chánaan.
105:39 Et infécta est terra in sanguínibus, et contamináta est in opéribus eórum: * et fornicáti sunt in adinventiónibus suis.
105:40 Et irátus est furóre Dóminus in pópulum suum: * et abominátus est hereditátem suam.
105:41 Et trádidit eos in manus géntium: * et domináti sunt eórum qui odérunt eos.
105:42 Et tribulavérunt eos inimíci eórum, et humiliáti sunt sub mánibus eórum: * sæpe liberávit eos.
105:43 Ipsi autem exacerbavérunt eum in consílio suo: * et humiliáti sunt in iniquitátibus suis.
105:44 Et vidit, cum tribularéntur: * et audívit oratiónem eórum.
105:45 Et memor fuit testaménti sui: * et pœnítuit eum secúndum multitúdinem misericórdiæ suæ.
105:46 Et dedit eos in misericórdias * in conspéctu ómnium qui céperant eos.
105:47 Salvos nos fac, Dómine, Deus noster: * et cóngrega nos de natiónibus:
105:47 Ut confiteámur nómini sancto tuo: * et gloriémur in laude tua.
105:48 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sǽculo et usque in sǽculum: * et dicet omnis pópulus: Fiat, fiat.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cum tribularéntur vidit Dóminus: et audívit oratiónem eórum.
|
Ant. Ám ismét rátekintett * nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
Zsoltár 105(32-48) [6]
105:32 És bosszantották őt az ellenmondás vizeinél, * és Mózes is bajba került miattuk; mert elkeserítették lelkét,
105:33 és kétkedve szólt ajkaival. * Nem irtották ki a nemzeteket, melyekről nekik az Úr szólott.
105:35 A nemzetek közé vegyültek, és megtanulták azok cselekedeteit, és szolgáltak azok bálványainak, * s ez botrányul lőn nekik.
105:37 Fiaikat és leányaikat * az ördögöknek áldozták,
105:38 és kiontották az ártatlan vért, * fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak.
105:39 És a föld megfertőztetett vérrel, és undokká lett cselekedeteik által, * és találmányaikkal paráználkodtak.
105:40 És az Úr haragra gerjedt népe ellen; * és megutálta örökségét.
105:41 És a nemzetek kezeibe adta őket, * és azok uralkodtak rajtuk, kik gyűlölték őket.
105:42 És nyomorgaták őket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt. * Sok ízben megszabadította őket:
105:43 Ezek pedig bosszantották őt törekvéseik által, * és megaláztattak gonoszságaikban.
105:44 És látta, midőn nyomorgattattak, * és meghallgatá könyörgésüket.
105:45 És megemlékezett szövetségéről, * és megsajnálta őket irgalmának sokasága szerint.
105:46 És könyörületre indította irántuk mindazokat, * kik foglyokká tették őket.
105:47 Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, * és gyűjts össze minket a nemzetek közül,
105:47 Hogy hálát adjunk szent nevednek, * és dicsekedjünk a te dicséretedben.
105:48 Áldott legyen Izrael Ura, Istene, öröktől fogva mindörökké; * és mondja az egész nép: Úgy legyen! Úgy legyen!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
|
Ant. Clamavérunt ad Dóminum * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
Psalmus 106(1-14) [7]
106:1 Confitémini Dómino quóniam bonus: * quóniam in sǽculum misericórdia eius.
106:2 Dicant qui redémpti sunt a Dómino, quos redémit de manu inimíci: * et de regiónibus congregávit eos:
106:3 A solis ortu, et occásu: * ab aquilóne, et mari.
106:4 Erravérunt in solitúdine in inaquóso: * viam civitátis habitáculi non invenérunt.
106:5 Esuriéntes, et sitiéntes: * ánima eórum in ipsis defécit.
106:6 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum erípuit eos.
106:7 Et dedúxit eos in viam rectam: * ut irent in civitátem habitatiónis.
106:8 Confiteántur Dómino misericórdiæ eius: * et mirabília eius fíliis hóminum.
106:9 Quia satiávit ánimam inánem: * et ánimam esuriéntem satiávit bonis.
106:10 Sedéntes in ténebris, et umbra mortis: * vinctos in mendicitáte et ferro.
106:11 Quia exacerbavérunt elóquia Dei: * et consílium Altíssimi irritavérunt.
106:12 Et humiliátum est in labóribus cor eórum: * infirmáti sunt, nec fuit qui adiuváret.
106:13 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:14 Et edúxit eos de ténebris, et umbra mortis: * et víncula eórum disrúpit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Clamavérunt ad Dóminum et de necessitátibus eórum liberávit eos.
|
Ant. Az Úrhoz kiáltottak * s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsoltár 106(1-14) [7]
106:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
106:2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, * és egybegyűjtött a tartományokból,
106:3 Napkeletről és nyugatról, * északról és a tenger felől.
106:4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; * nem találtak utat lakásra való városhoz.
106:5 Éhezvén és szomjúhozván, * lelkük elbágyadt bennük.
106:6 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiragadta őket szükségeikből,
106:7 és egyenes útra vezette őket, * hogy lakásra való városba menjenek.
106:8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, * és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:9 Mert megelégítette a sóvárgó lelket, * az éhező lelket megelégítette jókkal.
106:10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, * ínségben és vasra verve:
106:11 Mert ellenszegültek az Isten igéinek, * és a Fölséges tanácsát megvetették.
106:12 És szívük megaláztatott a sanyarúság alatt; * elfogyott erejük, és nem volt, ki megsegítse.
106:13 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiszabadítá őket szükségeikből,
106:14 és kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, * és bilincseiket szétszaggatta.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úrhoz kiáltottak s megmentette őket minden félelmüktől.
|
Ant. Ipsi vidérunt * ópera Dei et mirabília eius.
Psalmus 106(15-30) [8]
106:15 Confiteántur Dómino misericórdiæ eius: * et mirabília eius fíliis hóminum.
106:16 Quia contrívit portas ǽreas: * et vectes férreos confrégit.
106:17 Suscépit eos de via iniquitátis eórum: * propter iniustítias enim suas humiliáti sunt.
106:18 Omnem escam abomináta est ánima eórum: * et appropinquavérunt usque ad portas mortis.
106:19 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:20 Misit verbum suum, et sanávit eos: * et erípuit eos de interitiónibus eórum.
106:21 Confiteántur Dómino misericórdiæ eius: * et mirabília eius fíliis hóminum.
106:22 Et sacríficent sacrifícium laudis: * et annúntient ópera eius in exsultatióne.
106:23 Qui descéndunt mare in návibus, * faciéntes operatiónem in aquis multis.
106:24 Ipsi vidérunt ópera Dómini, * et mirabília eius in profúndo.
106:25 Dixit, et stetit spíritus procéllæ: * et exaltáti sunt fluctus eius.
106:26 Ascéndunt usque ad cælos, et descéndunt usque ad abýssos: * ánima eórum in malis tabescébat.
106:27 Turbáti sunt, et moti sunt sicut ébrius: * et omnis sapiéntia eórum devoráta est.
106:28 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum edúxit eos.
106:29 Et státuit procéllam eius in auram: * et siluérunt fluctus eius.
106:30 Et lætáti sunt quia siluérunt: * et dedúxit eos in portum voluntátis eórum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ipsi vidérunt ópera Dei et mirabília eius.
|
Ant. Ők is látták az Úr tetteit, * szemlélték csodáit.
Zsoltár 106(15-30) [8]
106:15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai előtt;
106:16 Mert lerontotta a réz ajtókat, * és a vas zárakat összetörte,
106:17 Fölemelé őket gonoszságuk útjáról; * mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
106:18 Lelkük minden eledelt megutált; * és a halál kapuihoz közelgettek.
106:19 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiszabadítá őket szükségeikből.
106:20 Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, * és kiragadta őket veszedelmeikből.
106:21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:22 és áldozzanak dicséretáldozattal, * és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel.
106:23 Kik hajókon jártak a tengeren, * kereskedvén a sok vízen;
106:24 Azok látták az Úr cselekedeteit, * és csodatetteit a mélységben.
106:25 Szólt, és szélvész lőn, * és fölkeltek az ő habjai.
106:26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; * az ő lelkük elepedt a veszélyekben.
106:27 Szédültek és tántorogtak, mint a részeg, * és minden bölcsességük elenyészett.
106:28 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kivitte őket szükségeikből.
106:29 És szélvészét gyenge szellővé tette, * és lecsendesedtek az ő habjai.
106:30 És örültek, hogy lecsendesedtek; * és elvezette őket óhajtásuk révpartjára.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ők is látták az Úr tetteit, szemlélték csodáit.
|
Ant. Vidébunt recti * et lætabúntur, et intéllegent misericórdias Dómini.
Psalmus 106(31-43) [9]
106:31 Confiteántur Dómino misericórdiæ eius: * et mirabília eius fíliis hóminum.
106:32 Et exáltent eum in ecclésia plebis: * et in cáthedra seniórum laudent eum.
106:33 Pósuit flúmina in desértum: * et éxitus aquárum in sitim.
106:34 Terram fructíferam in salsúginem: * a malítia inhabitántium in ea.
106:35 Pósuit desértum in stagna aquárum: * et terram sine aqua in éxitus aquárum.
106:36 Et collocávit illic esuriéntes: * et constituérunt civitátem habitatiónis.
106:37 Et seminavérunt agros, et plantavérunt víneas: * et fecérunt fructum nativitátis.
106:38 Et benedíxit eis, et multiplicáti sunt nimis: * et iuménta eórum non minorávit.
106:39 Et pauci facti sunt: * et vexáti sunt a tribulatióne malórum, et dolóre.
106:40 Effúsa est contémptio super príncipes: * et erráre fecit eos in ínvio, et non in via.
106:41 Et adiúvit páuperem de inópia: * et pósuit sicut oves famílias.
106:42 Vidébunt recti, et lætabúntur: * et omnis iníquitas oppilábit os suum.
106:43 Quis sápiens et custódiet hæc? * et intélleget misericórdias Dómini.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vidébunt recti et lætabúntur, et intéllegent misericórdias Dómini.
|
Ant. Látják az igazak * és örvendeznek, megélik az Isten irgalmát.
Zsoltár 106(31-43) [9]
106:31 Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, * csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:32 és magasztalják őt a község gyülekezeteiben, * és a vének ülésében dicsérjék őt.
106:33 A folyókat pusztává tette, * és a vizek forrásait szomjas helyekké,
106:34 A termékeny földet sovánnyá * a benne lakók gonoszsága miatt.
106:35 A pusztát tavakká tette, * és a víz nélküli földet vízforrásokká.
106:36 És oda telepítette az éhezőket, * és lakásul várost építettek.
106:37 És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, * és a termés gyümölcsét nyerték.
106:38 És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, * és barmaikat nem kevesítette meg.
106:39 Kevesen voltak * és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
106:40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; * és tévelyegni hagyta őket a járatlan és út nélküli helyeken;
106:41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, * és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
106:42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, * és minden gonoszság befogja száját.
106:43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket * és megértse az Úr irgalmasságait?
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Látják az igazak és örvendeznek, megélik az Isten irgalmát.
|
℣. Exáltent Dóminum in ecclésia plebis.
℟. Et in cáthedra seniórum laudent eum.
|
℣. Adjanak hálát az Úrnak a nép gyülekezetében.
℟. A vének tanácsában dicsőítsék!
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Précibus et méritis beátæ Maríæ semper Vírginis et ómnium Sanctórum, perdúcat nos Dóminus ad regna cælórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. The prayers and merits of blessed Mary ever Virgin and all the Saints bring us to the kingdom of heaven. Amen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Nos cum prole pia benedícat Virgo María. Amen.
Lectio 1
De libro Génesis
Gen 5:15-21
15 Vixit autem Maláleel sexagínta quinque annis, et génuit Iared.
16 Et vixit Maláleel, postquam génuit Iared, octingéntis trigínta annis, et génuit fílios et fílias.
17 Et facti sunt omnes dies Maláleel octingénti nonagínta quinque anni, et mórtuus est.
18 Vixítque Iared centum sexagínta duóbus annis, et génuit Henoch.
19 Et vixit Iared, postquam génuit Henoch, octingéntis annis, et génuit fílios et fílias.
20 Et facti sunt omnes dies Iared nongénti sexagínta duo anni, et mórtuus est.
21 Porro Henoch vixit sexagínta quinque annis, et génuit Mathúsalam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Plantáverat autem Dóminus Deus paradísum voluptátis a princípio:
* In quo pósuit hóminem, quem formáverat.
℣. Produxítque Dóminus Deus de humo omne lignum pulchrum visu, et ad vescéndum suáve; lignum étiam vitæ in médio paradísi.
℟. In quo pósuit hóminem, quem formáverat.
|
℣. Lord, please bless me.
Áldás. May the Virgin Mary with her Loving Offspring bless us. Amen.
1. olvasmány
Olvasmány Mózes első könyvéből
Gen 5:15-21
15 Mahalaleel 65 éves korában nemzette Járedet.
16 Mahalaleel Járed születése után még 830 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
17 Mahalaleel egész életkora 895 évet tett ki, akkor halt meg.
18 Járed 162 éves korában nemzette Hénochot.
19 Járed Hénoch születése után még 800 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
20 Járed egész életkora 962 évet tett ki, akkor halt meg.
21 Hénoch 65 éves korában nemzette Metuselachot.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. And the Lord God had planted a garden aforetime in Eden,
* And there He put the man whom He had formed.
℣. And out of the ground made the Lord God to grow every tree that is pleasant to the sight, and good for food, the tree of life also in the midst of the garden.
℟. And there He put the man whom He had formed.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ipsa Virgo Vírginum intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.
Lectio 2
Gen 5:22-27
22 Et ambulávit Henoch cum Deo: et vixit, postquam génuit Mathúsalam, trecéntis annis, et génuit fílios et fílias.
23 Et facti sunt omnes dies Henoch trecénti sexagínta quinque anni.
24 Ambulavítque cum Deo, et non appáruit: quia tulit eum Deus.
25 Vixit quoque Mathúsala centum octogínta septem annis, et génuit Lamech.
26 Et vixit Mathúsala, postquam génuit Lamech, septingéntis octogínta duóbus annis, et génuit fílios et fílias.
27 Et facti sunt omnes dies Mathúsala nongénti sexagínta novem anni, et mórtuus est.
Gen 5:28-31
28 Vixit autem Lamech centum octogínta duóbus annis, et génuit fílium:
29 Vocavítque nomen eius Noë, dicens: Iste consolábitur nos ab opéribus et labóribus mánuum nostrárum in terra, cui maledíxit Dóminus.
30 Vixítque Lamech, postquam génuit Noë, quingéntis nonagínta quinque annis, et génuit fílios et fílias.
31 Et facti sunt omnes dies Lamech septingénti septuagínta septem anni, et mórtuus est.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ubi est Abel frater tuus? dixit Dóminus ad Cain. Néscio, Dómine, numquid custos fratris mei sum ego? Et dixit ad eum: Quid fecísti?
* Ecce vox sánguinis fratris tui Abel clamat ad me de terra.
℣. Maledíctus eris super terram, quæ apéruit os suum, et suscépit sánguinem fratris tui de manu tua.
℟. Ecce vox sánguinis fratris tui Abel clamat ad me de terra.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Ecce vox sánguinis fratris tui Abel clamat ad me de terra.
|
℣. Lord, please bless me.
Áldás. May the Virgin of virgins, intercede for us to the Lord. Amen.
2. olvasmány
Gen 5:22-27
22 Hénoch Isten színe előtt járt. Hénoch Metuselach születése után még 300 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
23 Hénoch egész életkora 365 évet tett ki.
24 Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.
25 Metuselach 187 éves korában nemzette Lámechet.
26 Metuselach Lámech születése után még 782 évet élt, és fiai meg lányai születtek.
27 Metuselach egész életkora 969 esztendő volt, akkor halt meg.
Gen 5:28-31
28 Lámech 182 éves volt, amikor fia született.
29 A Noé nevet adta neki, "mert - úgymond - ez hoz nekünk vigasztalást, amikor kezünk fáradságos munkájával műveljük a földet, amit az Úr megátkozott."
30 Lámech Noé születése után még 595 évig élt, és fiai meg lányai születtek.
31 Lámech egész életkora 777 évet tett ki, akkor halt meg.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord said unto Cain: Where is Abel thy brother? Lord, I know not am I my brother's keeper? And He said unto him What hast thou done?
* Behold, the voice of thy brother Abel's blood crieth unto Me from the ground.
℣. Cursed shalt thou be upon the earth, which hath opened her mouth to receive thy brother's blood from thy hand.
℟. Behold, the voice of thy brother Abel's blood crieth unto Me from the ground.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Behold, the voice of thy brother Abel's blood crieth unto Me from the ground.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Per Vírginem matrem concédat nobis Dóminus salútem et pacem. Amen.
Lectio 3
Ex libro sancti Hierónymi Presbýteri advérsus Ioviniánum
Apologia ad Pammachium pro lib. adversus Iovinianum, in fine
Christus virgo, Mater vírginis nostri virgo perpétua, mater et virgo. Iesus enim clausis ingréssus est óstiis; et in sepúlcro eius, quod novum et in petra duríssima fúerat excísum, nec ántea quis nec póstea pósitus est. Hortus conclúsus, fons signátus. De quo fonte ille flúvius manat, iuxta Ioël, qui írrigat torréntem vel fúnium vel spinárum: fúnium, peccatórum, quibus ante alligabámur; spinárum, quæ suffócant seméntem patrisfamílias. Hæc est porta orientális, ut ait Ezéchiel, semper clausa et lúcida, opériens in se vel ex se próferens Sancta sanctórum; per quam Sol iustítiæ et Póntifex noster secúndum órdinem Melchísedech ingréditur et egréditur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Lord, please bless me.
Áldás. Through the Virgin Mother, the Lord grant us salvation and peace. Amen.
3. olvasmány
From the book of St. Jerome, Priest, against Jovian
Apologia to Panmachius to the Book against Jovian, at end
Christ is virgin, and the mother of our virgin Christ remains forever virgin, the Virgin Mother. For Jesus entered the world, as he entered the upper room, "the doors being closed", and in his sepulcher, which had been hewn out of the hard rock, "no one had yet been laid", nor was anyone else laid in it afterward. "An enclosed garden a fountain sealed" was Mary. And from that fountain, according to Joel, flows the stream that waters the torrent either of "ropes" or of "thorns". The ropes would be the sins by which we had been bound down; the thorns would be those which choke the householder's seed. Mary is the eastern gate, of which Ezechiel speaks, always closed and luminous, whether concealing in itself or bringing forth from itself the Holy of holies. She is the gate through which the Sun of justice and our High Priest according to the order of Melchisedech goes in and out.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde nos fámulos tuos, quǽsumus, Dómine Deus, perpétua mentis et córporis sanitáte gaudére: et, gloriósa beátæ Maríæ semper Vírginis intercessióne, a præsénti liberári tristítia, et ætérna pérfrui lætítia.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant, we beseech thee, O Lord God, unto all thy servants, that they may remain continually in the enjoyment of soundness both of mind and body, and by the glorious intercession of the Blessed Mary, always a Virgin, may be delivered from present sadness, and enter into the joy of thine eternal gladness.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|